The Depth
Ma egy újabb “alapvető” gitáreffekt kerül terítékre: a delay. A delay-t másképp visszhangnak is hívják. A működés lényege, hogy a bemenő jelet kettéválasztják, az egyik fele tisztán megy a kimeneti összegzőre, míg a másik irányban valamilyen késleltető áramkörön halad át, ami a meghatározott késleltetés után küldi tovább a jelet a kimeneti összegzőre, ugyancsak a meghatározott mennyiségben. A késleltetés idejét, illetve hogy hány késleltetés legyen általában potméterrel lehet beállítani: ezek a “Delay” vagy “Time” és a “Repeat” vagy “Feedback” névre szoktak hallgatni. Sokszor találunk még egy “Mix” nevű vezérlő potmétert, amivel a tiszta és a késleltetett jelek aránya állítható.
A késleltetés történhet analóg vagy digitális módon. Analóg megoldásokra álalában úgynevezett BBD (Bucket Brigade Delay) chipeket használnak. Ezek tulajdonképpen hosszú kondenzátor láncok, amelyek a kisülésükkel a láncban következő tagot töltik fel, hasonlóan, mint ahogyan régen a tűzoltó brigádok töltötték sorban egymás vödrébe a vizet. Innen ered a “Bucket Brigade” elnevezés is. Manapság hangzás szempontjából igencsak kedveltek ezek az analóg megoldások. Nem vitatom, hogy jó hangzásúak tudnak lenni (aki hallotta már az EHX Memory Man-jét, az tudja, miről van szó), de a technológiának megvannak a komoly hátrányai: a digitálishoz képest sokkal több zajt tud egy ilyen dizájn összeszedni/generálni, különösen nagyobb késleltetések esetén. A digitális megoldásokhoz képest rövidebb késleltetések érhetőek el, ráadásul a szükséges BBD chipek ma már ritkák és drágák – csak keressetek rá ebay-en az MN3005/3008 típusokra, meg fogtok lepődni az áron (érdemes pl. a digitális dizájnoknál elterjedt PT2399-es chip-pel összehasonlítani, hozzátéve, hogy egy átlagos analóg delay-be legalább 2db BBD chip szokott kelleni). Nem tagadom az analóg delay áramkörök szépségét, sőt, aláírom, hogy a hangzásban nagy szerepe van a BBD-k zajának is, ám azt gondolom, hogy a hype részben a “vintage” jelző miatt van.
Ugyan a digitális áramköröket gyakran a fémes, steril hangzással kötik össze, de ezekkel is nagyon kellemes delay hangzások érhetőek el. És itt el is érünk a digitális megoldásokhoz. A késleltetést a digitális világban kétségtelenül egyszerűbb megoldani (legalábbis elméletben…): a jelet A/D konverzió után egy digitális memóriában tárolják, és szinte tetszőleges késleltetési idő után visszaalakítják analóggá. Természetesen a használt memória mérete és minősége megköti azért a kezünket, de jóval hosszabb késleltetések erhetőek el, mint a BBD-s analóg megoldásoknál. Természetesen az A/D – D/A konverzió is rányomja a bélyegét a digitális megoldásokra, de megfelelő szűrőmegoldásokkal az ebből fakadó nemkívánatos zaj elég jól csillapítható. A DIY világában a PT2399 delay chip terjedt el, mert viszonlyag könnyen hozzáférhető és olcsó. Eredetileg karaoke rendszerek visszhangmoduljához fejlesztették ki, de már az adatlapon található példaáramkör is jól működik gitárokkal, így hamar népszerű lett a pedálépítők körében. Tulajdonképpen pontosan ennek a példaáramkörnek a variációi az, amit szinte mindenki használ az otthoni építőktől a butik pedálgyártókig, mindössze a már korábban említett jel szétválasztás és a kapcsolás végén az összegzés az, amit egy további műveleti erősítővel szoktak megoldani. A nagy gyártók (pl. Boss vagy Ibanez) persze saját chip-et használnak.
A jelen bejegyzés a Mad Professor Deep Blue Delay-éről szól. A kapcsolási rajzot összehasonlítva a gyári adatlappal láthatjuk, hogy valóban a különbség csupán a jel szétválasztásánál és az összegzésénél használt műveleti erősítő. Az eredetiben ez egy drágább OP275 típusú chip, de a teljesen közönséges TL072-vel is kiváló eredményt lehet elérni – gyakorlatilag bármilyen dupla műveleti erősítő megfelel. Az eredetihez képest én még betettem egy végső “Volume” potmétert az összegző visszacsatoló ágába – ezzel a teljes effekt hangerejét lehet állítani (az eredetiben a “Volume” potméter és az 5.1kOhmos R21 helyett egy fix 12kOhm-os ellenállás van). Ugyancsak az a tapasztalat, hogy C4 és C21 kondenzátorok hajlamosak túl sok magasat megenni. Ezeknek az oszcilláció megelőzése a céljuk, érdemes a saját effekt építésekor ezeket foglalatba tenni, és kísérletezni, hogy mi a alegalacsonyabb érték, ahol még nem sípol a pedál (horribile dictu: ha úgy sem sípol, akár egészen el is lehet hagyni őket). A késleltetést az R7 ellenállás és a “Delay” potméter határozzák meg. Az R7 a minimális értéket adja, míg az ellenállást növelve a késleltetés is nő. Gyakorlatban a megadott két értékkel a maximális ellenállás 52.7kOhm, amivel nagyjából 600ms körüli késleltetés érhető el. Természetesen nagyobb potiértéket vagy nagyobb R7-et alkalmazva a delay idő tovább növelhető (a gyakorlatban akár 1s-ig is el lehet menni), ám sajnos a PT2399 ott már erősebben torzít, a visszhangok már érezhetően rosszabb minőségűek – és sajnos a digitális torzítás nem az ízléses fajta… Ha még mindig nem tánotrítottam el senkit az építéstől, akkor csak annyi negatívumot tennék még hozzá, hogy a PT2399-ek sajnos nem a világ legjobb chip-jei. Gondolom gyártástechnológiai okokból viszonylag sok köztük a kevésbé jó minőségű, gyakran produkálnak motorcsónak-szerű hangot és nem egyforma a zajszintjük sem. Ebből kifolyólag ha erre alapozott effektet épít az ember, akkor érdemes több darabot beszerezni, és mindenképpen foglalatba tenni őket, nem biztos hogy a legelső lesz a legjobb. Ha viszont minden összeáll, akkor a Deep Blue Delay egy nagyon is jól szóló effekt, ami mindenképpen megérdemli a helyet egy DIY pedálboard-ban.
Szokás szerint megtaláljátok a dokumentációt dokumentációt a Projektek alatt.
No Comments