250+

250+

A DOD 250 Overdrive Preamp minden bizonnyal benne lenne a Top 10 történelmi pedál listájában. Az egyik legrégebbi és legalapvetőbb dizájn, amit azóta rengetegen másoltak, fejlesztgettek. Nagyjából minden gitáros kipróbálja egyszer élete során, a leghíresebb használója talán Yngwie Malmsteen. A drive-ot le-, a hangerőt pedig feltekerve kiváló booster, de önálló drive-ként is megállja a helyét. Az én ízlésemnek kicsit harsány a hangja, de a mixben szépen helyezkedik el. Nem a világ legsokoldalúbb torzítópedálja, de amit csinál, azt jól csinálja.

Az eredeti szürke pedál egy szimpla műveleti erősítőt használ – a jó öreg LM741-est. Egy teljesen egyszerű, nem invertáló fokozat az egész. Az erősítést az R6/(R7+Gain) formulával kapjuk, ahol látható, hogy a Gain értékének csökkentésével az erősítésünk nő. Ugyanakor a Gain értékének változtatása a frekvenciamenetet is befolyásolja, mivel a C6, R7 és Gain hármas határozza meg azt, hogy mely frekvenciák kerülnek visszacsatolásra, és mi megy a föld irányába. A Gain poti nulla Ohmos állapotában (ez felel meg a maximális erősítésnek) a 720Hz alatti frekvenciák fokozatosan kiesnek a visszacsatolásból, és a földre kerülnek, míg a maximáls, 500kOhmos állapotában (ami a minimális erősítésnek felel meg) ez a levágási frekvencia már 6Hz, azaz a teljes hallható tartomány erősítésre kerül. Ebből kifolyólag a pedál a torzítás növelésével egyre harsányabbá válik, ahogy a mélytartomány fokozatosan kiesik az erősítésből.

A nem invetáló fokozat által felerősített jel egy pár Si vágódiódán halad át, ez végzi a torzítás nagyját, ahogy “lenyisszantja” a jel tetejét. Minél nagyobb jelet küldünk rájuk, annál inkább közelít a négyszög alakhoz a megvágott jel, így növekszik a torzítás. A C8 még egy kis magasvágást végez, majd a jel a Level potin keresztül a kimenetre megy.

Nem egy boszorkányos dizájn, kiváló “állatorovosi ló” a műveleti erősítős torzítók alapjainak megértéséhez.

Az újabb sárga/arany színű Reissue modell már egy kicsit modernebb dupla műveleti erősítő IC egyik felét használja – a jól ismert 4558-asét. További különbségek:
– A bemeneti leválasztó kondenzátor nagyobb értékű, mint a szürke verzióban (100nF a 10nF helyett). Így már eleve több mély jut a műveleti erősítőre.
– A visszacsatolás ágában kicsit máshova hangolták a vágási frekvenciákat a 47nF-os kondenzátor helyett 56nF-osat használva. Így a vágási frekvencia maximális erősítésnél 605Hz-re esik, ergo ez is a több mély irányába hat.
– A vágódiódák előtti ellenállást 10kOhm-ról 100kOhm-ra növelték, ami által némiképp csökken a torzítás mértéke, de egyben a kompresszió is.

Nekem ez a Reissue modell jobban tetszett, egy darabig használtam is alap overdrive-nak.

drdFX250+

A Reissue modellben igencsak zavarta a szépérzékemet a kihasználatlan fél műveleti erősítő. Már gondolkodtam, hogyan lehetne egy újabb erősítőfokozatnak vagy esetleg aktív hangszínszabályozóhoz felhasználni, amikor megkerestek egy olyan kéréssel, hogy tudnék-e kapcsolható bufferrel egy DOD250 klónt építeni. Rögtön eszembe jutott ez a kihasználatlan fél műveleti erősítő, így született meg a drdFX250+. Nem egy nagy kaland, a maradék műveleti erősítőt egy Klon buffer-ként használom, saját külön be- és kimenettel, így egy kapcsolóra tehető. A megrendelő kérésére a szürke verzió értékeit használtam, valamint a 1458-as IC-t, ami lényegében két 741-es egy tokban. Ugyancsak a megrendelő kérésére a vágódiódák konfigurációja kapcsolható: egy háromállású ON/OFF/ON kapcsolót használva 2xSi, Si+LED és vágódiódák nélküli állapotok közt lehet váltani. Az utóbbi esetben minimális torzítást kapunk csak a legmagasabb Gain állásoknál, ami már az IC túlvezérléséből adódik.

Mindhárom verzióra temérdek moddolási lehetőség adódik:

1) A Gain potinak a visszacsatolásban szereplő 1MOhm-os fix ellenállást cseréljük le egy 1MOhm-os potira és vele sorban egy 4.7kOhm-os ellenállásra. Így a torzítás növelésével nem változtatjuk a frekvenciamenetet. Az eredeti Gain poti helyett egy jumpert tegyünk be.

2) A visszacsatolás föld felé menő ágánál szereplő ellenállás és kondenzátor értékének változtatásával a frekvenciamentet szabályozhatjuk kedvünk szerint.

3) A bemeneti leválasztó kondenzátor növelésével enyhén növelhetjük az effektbe jutó jel basszusmennyiségét.

4) Mint minden diódás vágással operáló effekt esetében itt is lehet a vágódiódák konfigurációjával játszani.

5) A vágódiódákkal párhuzamos kondenzátor aluláteresztőként funkcionál. Az értékét növelve csökkenthetjük a kimenő jel magas tartalmát.

6) Az előbb említett kondenzátor helyett vagy mellé egy passzív vagy akár aktív hangszínszabályozó áramkört is tervezhetünk (lásd pl. a Rat hangszínszabályozó megoldását).

A fent felsoroltakól is látszik, hogy a DOD 250 egy nagyon jó “állatorvosi ló”, jó alapot ad a műveleti erősítős torzítók működésének megértéséhez és akár saját dizájn kialakításához is.

Mindhárom felsorolt verzióhoz a dokumentáció letölthető a Projektek menüpont alatt.