El Fuzz De Los Muertos
Biztos mondtam már párszor és még fogom is: fuzz-ból sohasem elég. Érdekes, hogy overdrive-okból viszonylag könnyen megtaláltam azokat, amik gyakorlatilag állandó lakói lettek a board-omnak, de fuzz-ból félévente újat találok, ami éppen a “tuti”. Most épp az SRS EQ Exciter-e lett az új kedvenc. Az eredeti csak egy Volume és egy EQ potival rendelkezik, én egy kicsit módosított változatát építettem meg egy plusz Gain potival. Nem feltétlen kell ez a plusz poti. Én ugyan szeretem néha egy hangyányit visszatekerni, de a teljesen kitekert állapota (ami a gyárinak felel meg) is teljesen jól szól. Recseg, ropog, a rengeteg basszus ellenére is egészen kiegyensúlyozottnak tűnik, ami az EQ potival tovább finomítható. Fuzz létére egész jól kiszól a mixből, de én inkább szólózásra használom. Ez is egy Fuzz Face rokon, így nem szeret buffer után lenni, javasolt elsőnek rakni az effektláncba. Aki még keresgéli a megfelelő fuzz-t vagy csak szimplán fuzz mániás, annak feltétlen ajánlom. Akár basszusgitárra is érdemes lehet kipróbálni.
A kapcsolásból egyértelmű a Fuzz Face rokonság. Tulajdonképpen egy Si tranzisztoros Fuzz Face-el van dolgunk, egy plusz buffer-rel a kimeneten és egy hangszínszabályozó áramköröcskével a hangerő poti előtt. Az eredetiben nincs Gain szabályozási lehetőség, az R6-ot azonban ha egy változtatható ellenállásként bekötött A50k-s potival helyettesítjük, akkor máris van erre is lehetőség. A dokumentációban mindkét verzióra találtok nyáktervet. Az eredetiben PN3565 tranyók csücsülnek, én kicsit magasabb bétájú 2N2222-kel helyettesítettem. Utóbbival nagyobb reccsenés és kicsit modernebb hang érhető el, de ha a vintage-ebb hangzás a cél, akkor a PN3565-öket javaslom. Vagy lehet mással is kísérletezni, természetesen a lábkiosztásra oda kell figyelni. A dokumentációt megtaláljátok a Projektek menüpont alatt.
No Comments